Kedves Anya, Apa, Nagyi és Nagypapi!

Kérlek ne egyetek több parlagfüvet! Ugyanis most olvastam az új tabletemen, amit tőletek kaptam a szülinapomra, hogy bizony nagyon kell vigyázni a parlagfű evéssel.

Képzeljétek el azt olvastam, hogy ugyanúgy, mint ti is, sok allergiás eszi a parlagfüvet. És mivel nektek nincs időtök semmire sem, utána olvastam az interneten, nem veszélyes-e a parlagfű fogyasztása.

Több tudós bácsi leírta, hogy ti felnőttek beszennyezitek a földet! Nagyon sok mérgező nehézfém kerül miattatok a természetbe és a földbe!

A szegény növények és fák pedig ezeket a mérgező anyagokat felszívják a gyökerükön keresztül, és ezek a mérgező anyagok eljutnak a levelekig is.

Bemásoltam ide nektek a pontos szöveget, mert én nem nagyon értem:

Fitoextrakció (vagy fitoakkumuláció) növényeket vagy algákat használ szennyező anyagok eltávolítására a talajból, üledékből és talajvízből úgy, hogy learatható növények biomasszájába zárja.

A fitoextrakciónak gyorsan nőtt a népszerűsége az egész világon az elmúlt húsz év alatt. Általában ezt a módszert gyakrabban használják nehézfémek kivonására, mint a szerves vegyületek kivonására.

Az aratás időpontjában a szennyező anyagok a növény részeiben koncentrálódnak, sokkal nagyobb mértékben, mint az eredetileg szennyezett talajban, vagy üledékben.

A növények elnyelik a szennyező anyagokat gyökérzetükön át és tárolják azokat a szárakban és a levelekben. Egy élő növény akár mindaddig képes szennyezőket felvenni, amíg be nem takarítják.

A betakarítás után alacsonyabb szennyezőanyag marad a talajban, így a növekedés/betakarítás ciklust általában meg kell ismételni a különböző növénykultúrákkal, hogy számottevő eredményt lehessen elérni. A folyamat végeztével a megtisztított talajon már más növényeket is lehet termeszteni.

In situ alkalmazásnál a nehézfém felvétel leginkább a 10-20 cm-es talajszintre, a növények fő gyökérszintjére korlátozódik, ahol egyszeri (kelátos) kezeléssel általában 10-16%-os fémtartalom csökkenést lehet elérni a talajban. Az eltávolított növények a bennük lévő magas nehézfém koncentráció miatt további kezelést igényelnek.

Példák növények fitoextrakciós talajtisztítására:

• Arzén eltávolítására a napraforgó (Helianthus annuus), vagy a kínai páfrány (“Pteris fajok”), a kínai páfrány a levelében tárolja az arzént.
• A kadmium ellen a fűz (Salix viminalis) használható jól. Egy 1999-es kutatás keretében végzett kísérletet Maria Greger és Tommy Landberg, miután javasolták a fűzet (Salix viminlais), mert jelentős potenciállal rendelkezik, a kadmium, a cink és a réz megkötése terén. A fűz további különleges jellemzői: magas szállítási kapacitás rendelkezik, hogy a gyökérzettől a nehézfémeket a lombig szállítsa, hatalmas mennyiségű biomassza-termelésre képes, amit bioenergia előállítására lehet használni biomassza erőművekbe.
• Kadmium és cink megkötésre a Havasalji tarsóka (Thlaspi caerulescens) alkalmas, olyan koncentrációban képes ezeket a fémeket megkötni, ami már más növények számra mérgező lenne. Másrészről, a réz jelenléte úgy tűnik, hogy rontja a növekedését.
• Ólom akkumulására indiai mustár (Brassica juncea), a parlagfű (Ambrosia artemisiifolia), és a Nyárfák alkalmasak.
• Só-toleráns (mérsékelten sótűrő) az árpa és a cukorrépa is, ezeket gyakran használják a nátrium-klorid (konyhasó) kinyerésére, hogy olyan területek is ismét művelhetőek legyenek, amiket korábban tengervíz borított be.
• Urán és más radioaktív anyagok felszívására a napraforgók alkalmasak, ezeket használták a csernobili baleset után is.
• A higany, a szelén és szerves szennyező anyagok, mint például a poliklórozott bifenilek (PCB-k) eltávolíthatóak a talajból génmódosított növények alkalmazásával amik bakteriális enzimeket tartalmaznak.

Látjátok kedves szüleim, mennyi veszélyt rejt magában a parlagfű evése?

Tehát ólommérgezést is kaphattok, ha az ólom lerakódik a szervezetetekben, de ez akár hónapokba, évekbe is beletelhet. Az ólom már kis mennyiségben is komoly egészségügyi problémákat okozhat.

Különösen mi, a 6 év alatti kisgyermekek vagyunk a legérzékenyebbek az ólom mérgezésre, súlyos szellemi és fejlődésbeli károsodást okozhat náluk a mérgezés.

Az ólommérgezés legfőbb forrásai

Az ólomtartalmú festékek, az ólommal szennyezett por, víz, játékok, kipufogó gáz, kozmetikumok, és a talaj.

Már kis mennyiségű ólom jelenléte (10 mikrogramm/dl) komoly szervi károsodásokat okozhat. A legkomolyabb veszélynek az agyunk van kitéve, visszafordíthatatlan károsodások alakulhatnak ki. Ettől magasabb ólomszint (25 mikrogramm/dl) esetében a vesénk és az idegrendszerünk károsodása alakul ki. Ettől is magasabb ólomszintek görcsrohamokat, eszméletvesztést, vagy akár halált is okozhatnak.

Kedves szüleim még mindig akarjátok enni a parlagfüvet?

A 2 éves kor alatti gyerekek fokozottabban érzékenyek az ólomra, ezért válik halálos áldozattá minden negyedik ólommérgezett kisgyermek.

Míg nektek felnőtteknek a bélrendszere a tápcsatornába került nehéz fémnek csak 5-10%-át szívja fel, addig a gyermekeknél ez az arány megközelíti az 50 %-ot!

Az ólommérgezés diagnózisa: a vér ólomszintje egyszerű vérvizsgálattal kimutatható.

Az ólommérgezés tünetei gyermekeknél

Vérszegénység, lassult izom- és csontnövekedés, halláskárosodás, tanulási zavar, idegrendszeri és vesekárosodás, mozgáskoordinációs zavar, beszédzavar, magatartási zavar alakulhat ki.

Az ólommérgezés tünetei felnőtteknél

Vérszegénység, szürkehályog, a hím ivarszervek károsodása, emésztési zavarok, magas vérnyomás, memóriazavar, koncentrálási nehézség, idegrendszeri tünetek alakulhatnak ki. Terhesség során szövődmények léphetnek fel, például vetéléssel, koraszüléssel lehet számolni.

Kedves Anyukám, te pedig éppen a kistestvéremet várod. Ezért gondold át, hogy mit csinálsz, mert kettőtök helyett döntesz! Soha nem tudhatod, hogy mennyire szennyezett az a parlagfű, amit éppen jó étvággyal megeszel. Nem tudod, hogy hány autó kipufogója engedte ki rá a mérgeket. Nem tudhatod, hogy egy tisztának tűnő mezőn 5-10 vagy akár húsz évvel ezelőtt mi volt, vagy mit öntöttek ki a talajba.

A szerető és féltő gyermeketek.