Mit mondjunk először az orrfújásról?
Itt nem az a cél, hogy „menjen”. Az a cél, hogy a gyerek biztonságban érezze magát, és ne legyen belőle harc.
1) Kezdd azzal, ami nem ijesztő
Sok gyerek nem magától a zsebkendőtől fél, hanem attól, amit mögötte érez: sürgetést, feszültséget, elvárást. Ezért az első mondatok legyenek egyszerűek és kíméletesek.
Mondatok, amikkel jó kezdeni:
- „Tudod, a kis orrodban néha összegyűlik sok minden.”
- „Ilyenkor az orrocska elfárad, és egy kis segítségre van szüksége.”
- „Az orrfújás olyan, mintha segítenénk az orrodnak fellélegezni.”
- „Most még csak beszélünk róla. Nem kell rögtön megcsinálni.”
- „Anya itt van. Együtt próbáljuk majd.”
2) Amit inkább ne mondj (mert feszültséget kelthet)
Ezek a mondatok sokszor jó szándékból jönnek, mégis félelmet vagy ellenállást okozhatnak:
- „Tele van az orrod.”
- „El van dugulva, nem kapsz levegőt.”
- „Fújd ki rendesen!”
- „Így nem jó!”
- „Más gyerekeknek már megy.”
3) A „titkos” rész: legyen benne megengedés
A legtöbb gyereknél nem a technikán múlik az első áttörés, hanem azon, hogy érzi-e: „Nincs baj, ha most nem megy.”
Ezt nyugodtan mondd hozzá:
„Ha nem megy, az is rendben van.”
„Megpróbáljuk, aztán ha elég volt, abbahagyjuk.”
„Nem kell sietni, nem kell erősen.”
4) Mikor érdemes próbálkozni?
- Ne este, amikor mindenki fáradt.
- Igen nappal, játékos pillanatban, amikor nincs sürgős tét.
- Igen akkor, amikor a gyerek kíváncsi és van türelme.
Ha ma nem tanulunk, hanem megnyugszunk
Van, amikor az a legjobb döntés, ha nem erőltetünk. Ilyenkor sok család választ egy csendes, természetes esti támogatást.
Kapcsolódó oldalak
A tartalom tájékoztató jellegű, nem helyettesíti az orvosi vizsgálatot.