Szörcsögőkórus az oviban, avagy taknyos nózik tisztítása „távirányítással” című bejegyzésünkben kedves törzsvásárlónk, Bernadett történetét dolgoztuk fel.
Az általa elmondottak késztették egy másik kedves olvasónkat arra, hogy alábbi tapasztalatait – név nélkül – megossza kisgyermekes szülőtársaival.
Azt kell mondjam, a Bernadettnek még szerencséje volt azzal, amit a Levike óvodájában látott. Nekem sajnos volt alkalmam végignézni kerületünk egyik “sztáróvodájában”, hogy hogy szenvednek odabent a taknyos gyerekek, és szerintem erről mindenkinek tudnia kell.
A nyílt nap pont egy nagy takonyhullám közepén volt, és mivel kisfiam is köhögött-tüsszögött, nem akartam magammal vinni. Utolsó időpont volt, úgyhogy muszáj volt elmennem, de jobb is, hogy ezt láttam, és hogy itthon hagytam a kicsit. Bárcsak mindenki ezt tette volna!
A csoportban, amit bemutattak, kb. minden harmadik gyerek rettenetesen taknyos volt. Volt, amelyik beszélni is alig tudott… Annyira szomorú volt, végignézni azon a rakás csöppségen, ahogy szipákolnak, krákognak, meg kókadoznak jobbra-balra!
Annyira bágyadtak, meg lassúak voltak, tiszta horror volt az egész! (Én délelőtti időponton voltam, gondolom, alvás után még rosszabbul festhettek.) És tornaóra előtt, véletlenül meghallottam, hogy valaki ezt megemlíti az óvónőnek, aki erre azt mondja, hogy tulajdonképpen csomó gyereknek hagytak nála orrspray-t a szülei, de ő csak egyszer meri őket lekezelni egy nap, nehogy megvádolják túladagolással, és a végén még ő kerüljön bajba azért, mert betegen adják be neki a gyerekeket!
Ez egy összetett probléma. Nyilván, senki sem szívesen engedi el a kisgyerekét otthonról full taknyosan, de nálunk is van, hogy a Zsombornak hetekig folyamatosan folyik az orra, bármeddig meg nem tudjuk itthon tartani.
Az óvónőt is megértem, hogy óvatos, mert ahogy a Bernadett is leírta, mindegyik gyerkőcnek másik szer kell, és máskor, és túladagolhatja, vagy összekeverheti, de hát ha nem hajlandó lekezelni őket napközben úgy, ahogy elvállalta, az felelőtlenség!
Szerintem, itt ezt a helyzetet nem kezelték megfelelően, mert a gyerekek mégiscsak egész nap a taknyukat nyelték, úgyhogy úgy döntöttünk, hogy a Zsombor mégsem megy ebbe az óvodába, hiába sztárolják! Sőt, azóta amikor taknyos, akkor itthon tartjuk, amit általában csak bébiszitterrel tudunk megoldani, de így sokkal nyugodtabbak vagyunk.
Viszont elgondolkodtató, amit a Bernadett mondott, mert a párnácska tényleg biztonságos, és külön jó, hogy a gyerkőcre is rá lehet bízni, hogy hogyha bedugul az orrod, akkor feküdj rá egy kicsit. Úgyhogy én is meg fogom rendelni a kisfiamnak (hátha még a bébiszitteren is spórolhatunk.) Ha minden bölcsődében és óvodában lennének ilyen párnák, akkor nem lenne ennyi kókadt kisgyerek, és mindenki nyugodtabb lenne! Szegény pedagógusok is (akiket tényleg nem lehet irigyelni ilyenkor.)