Allergia a nagy napon

Több mint hat éve voltunk együtt a párommal, amikor megkérte a kezem. Tudta, hogy mint minden más menyasszony, én is igazán szép esküvőről álmodom, ezért úgy döntöttünk, hogy egy ideig még várunk és spórolunk. Így biztos volt, hogy nemcsak a lagzit, de egy klassz kis nászutat is össze tudunk majd hozni. Az egyetlen apró probléma, amit figyelembe kellett vennünk, az allergiám.

Kislány korom óta allergiás vagyok a parlagfűre és az évek alatt ehhez sajnos csatlakozott még néhány növény. Egész pontosan egy sor virág és fa, aminek a pollenjei rendszerint az őrületbe kergetnek. Ettől függetlenül azért szerettem volna, ha az esküvőnk napja jó időben, kellemes melegben telik. Azt gondoltam, hogyha kihagyjuk a tavaszt és a nyár elejét, akkor a betegségem és az elképzeléseim nem ütik majd egymást túlságosan. A dátumot így augusztus végére tűztük ki, mert úgy számoltam, hogy ilyenkor már csak a parlagfüvet kell jó nagy ívben kerülni. Utólag ez persze elképesztő butaság, különösen egy allergiástól.

Helyszínül a szülővárosomat választottuk. A helyi templom több mint száz éves és igazán gyönyörű. Pár utcányira tőle van egy szálloda, egy egészen nagy étteremmel és egy hatalmas park szerű udvarral. A hely szinte egész évben úgy néz ki, mint egy törpe kastély és mindenki nagyon szereti. Rengeteg esküvőt tartottak már itt, szóval biztosak voltunk benne, hogy zökkenőmentesen megoldják majd a miénket is. Ráadásul mivel a rokonság is nagy és szerencsére tele van gyerekekkel, azt gondoltuk ez a hely plusz terhet vesz majd le mindenki válláról.

Az esküvő előtti héten a biztonság kedvéért végig használtam az allergia elleni gyógyszerem és az orrcseppem. Azt reméltem ez majd garantálja, hogy a nagy napon igazi hercegnővé varázsoljanak. Ez persze egyáltalán nem volt olyan egyszerű. Mikor korán reggel felébredtem még egészen jól éreztem magam. Persze látszott a fáradtság, mert nehezen ment az alvás az izgalomtól, de más különben teljesen átlagosan néztem ki.

Egy barátnőm, aki egyébként is kozmetikus és sminkes, vállalta hogy csodálatos sminket varázsol. A legtrendibb termékeket és színeket szereztük be előtte és a végeredmény is tényleg nagyon szép volt, legalábbis egy darabig. A szemem ugyan viszketett egy picit, de úgy voltam vele, hogy ez még belefér.

A hosszas készülődés után végül elindultunk a templomba. Mikor odaértünk már tüsszentettem egyet, de ekkor még eszembe sem jutott az allergia. Ahogy a párom rám nézett, hirtelen minden mást elfelejtettem. Egészen komolyan úgy éreztem magam, mint egy királylány. A szertartás is gyönyörű volt.

A gondok akkor kezdődtek mikor gyalog elindultunk a templomból a városházára. Hirtelen nagyon erősen könnyezni és tüsszögni kezdtem. Irritálni kezdett a levegő, a por és a pollen keveréke szinte fojtogatott. Meg is álltunk egy picit, hogy elővegyem az apró kis szütyőből az orrcseppem, az viszont sehol sem volt. Csak ekkor jutott eszembe, hogy reggel anyu még szólt, hogy legyen nálam, nekem viszont a szépítkezés közben egyszerűen kiment a fejemből.

Mire a házasságkötő terembe értünk az orrom már piros lett a sok fújástól. Még rosszabb, hogy a gyönyörű sminkem sem bírta úgy a terhelést, mint ahogy vártam. A drága vízálló spirált kivéve, minden folyni és maszatolódni kezdett.

Az allergia miatti könnyezéstől elmaszatolódott a sminkem

A párom persze mosolygott és megnyugtatott, hogy gyönyörű vagyok, de engem egyre jobban bosszantott a dolog. Szerencsére a barátnőm felkészült és pár perc alatt, amennyire lehet rendbe hozta a dolgot. Én viszont innentől kezdve folyton azon aggódtam, hogy hogyan fogunk mutatni a közös képeken, amiért ráadásul elég sokat fizettünk.

Ami még ennél is rosszabb, hogy nem voltam egyedül a „szenvedéssel”. A mi családunkban az allergia örökletes kín. Mire a lagzi színhelyére értünk, már apu, a nagyi és az egyik nagynéném is tüsszögni kezdett. A párom családjában is voltak néhányan, akiket egyre jobban zavart a kinti levegő. Kiderült, hogy a füvet aznap reggel vágták, szóval minden tele volt pollennel. Mondanom sem kell, hogy így a szálló melletti gyönyörű parkot egyáltalán nem tudtuk kihasználni.

Szerencsére bent az étteremben tiszta, friss levegő fogadott, de sajnos ez sem tartott sokáig. Ahogy ilyenkor lenni szokott az emberek egy idő után ki-be mászkáltak. Ez persze normális, viszont a légkondi egy idő után kavarni kezdte a levegőt. Az allergiások velem az élen, újra prüszkölni és könnyezni kezdtek. Közeledett a menyecske tánc és én olyan gyorsan öltöztem át, mint még soha. Nem azért, mert annyira vártam, hanem hogy legyen elég időm telenyomni magam gyógyszerrel és orrcseppel, amit akkorra hoztak otthonról utánam. A külsőm már nem izgatott annyira, csak arra koncentráltam, hogy kibírjam valahogy a táncot és az estét.

Amennyire csak lehet azért jól éreztük magunkat. Senki sem panaszkodott, valószínűleg azért, hogy ne rontsák el még jobban az én kedvemet. A csúcspont az volt, mikor a zenekar énekese is beletüsszentett a mikrofonba. Itt már nálam is átszakadt a gát és kitört belőlem a nevetés. Az igazat megvallva, a násznép egy része leginkább egy csapat náthás ovisra hasonlított.

A buli hajnal négyig tartott és mi persze ott maradtunk a végéig, ahogy illik. Amikor felmentünk a szobánkba, a párom még átcipelt a küszöbön. Mikor belenéztem a tükörbe, nehéz volt eldönteni, hogy sírjak, vagy nevessek. Végül az utóbbi győzött, mert a hotel munkatársai, bár kedvességből ugyan, de egy csokor fehér liliommal leptek meg minket. És igen, én erre is allergiás vagyok. Ekkor már a párom lett édesen durcás és egyszerűen kivette a vázából a csokrot és kidobta az ablakon. Azt mondta pár óra múlva majd lemegy és összeszedi, de most végre próbáljak meg aludni egyet. Egy fél órán keresztül még vihogtunk, mint a kamaszok, aztán mind a ketten kidőltünk.

Valahányszor előkerülnek a fotók, jókat mosolygok rajta, hogy a legtöbben úgy nézek ki, mint aki végig sírt a boldogságtól. Az egyetlen, ami bosszant, hogy a kellemetlenségek nagy részét elkerülhettem volna, ha egy kicsit figyelmesebb vagyok:

  • ha alaposan átnézem a pollennaptárat
  • ha szólok, hogy a füvet ne aznap vágják
  • ha egy kis időre megállítjuk a légkondit
  • ha előre teszteljük a sminkem
  • ha mindig ott van nálam az orrspraym.

Ha mindezekre odafigyelek, akkor talán a nagy nap másképp alakul. Nem is szólva a nászútról, ami külön kis fejezetet érdemel.

A nászutas sztoriról a jövő héten olvashatsz!

Add address

Magyarország